GUBANCOK

Egy faluban mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember megkérte az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy állatot, nem tudták ugyanis, hogyan néz ki egy elefánt, és úgy akartak visszamenni a faluba, hogy el tudják ezt mesélni a többieknek. Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. A vakok alig várták, hogy visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit tapasztaltak.
Az első, aki az állat oldalánál állt, ezt mondta:
“Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.”

“Nem úgy van!” – vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta.
Az elefánt kicsi, kerek, sima és hegyes.”

A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott:
“Az elefánt egyáltalán nem ilyen! Olyan, mint egy hatalmas levél.”

“Nem értek egyet veletek!” – mondta a negyedik, aki az ormányát fogta.
“Az elefánt olyan, mint egy cső.”

Az ötödik nem értette, hogy miért mondják ezt. Ő az állat egyik lábát fogta.
“Az elefánt kerek és vastag, mint egy fatörzs.”

A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára. Ő így szólt:
“Egyik megállapítás sem jó! Az elefánt olyan, mint egy nagy mozgó hegy.”

(hindu történet)

Mi a tanulság?

Alapvető törvényszerűség, hogy mindannyian másképp látjuk ugyanazt a dolgot. Ezért aztán soha, de soha nem gondolhatjuk azt, hogy csak nekünk van igazunk.