A szitakötő és a pióca

Egyszer egy hatalmas tóban, ahol a viziélőlények sokasága élt összetalálkozott egy szitakötőlárva és egy pióca. Beszélgetni kezdtek.
– Én úgy érzem, hogy egyszer kikerülök ebből a mocsárból. Eljutok majd egy másik világba, amely szebb és igazibb, mint ez a mostani – mondta a szitakötőlárva.
– Ostoba vagy – morgott a pióca. Nincs semmiféle másik világ. Ez csak a te elméd játéka.
– De igen, kell lennie egy másik világnak! Különben mi húzna mindig fölfelé, hogy többet és jobbat akarjak? Egyszer már láttam is valamit.
Nagyon homályosan, de igaz volt. A víz felszínén kidugtam a fejem egy pillanatra és csodálatos világot láttam.
– Nem láttál te semmit! – Kételkedett a pióca. – Csak a képzeleted játszott veled. Higgy nekem. Én keresztülúsztam az egész tavat, már többször is, oda-vissza. Csak ez a tó létezik, ez a tó az egész világ és a világ és valóság semmi más nem lehet, mint ez a tó.
– Nem, nem, higgyél nekem. Fényeket láttam, és a fény titkos üzenetét hallottam a szívemben.
– Ostoba vagy – felelte a pióca, de hangja elakadt, mert a szitakötőlárva szétfeszítette a burkot melyben élt, szárnyai kezdtek nőni. Szépen kifejlődött az egész teste és felúszott a víz felszínére.
Meglátta a magasban csillogó napfényt. Nagyon boldog volt, hogy hitt a fenti szebb világban, és mély szánalommal gondolt a piócára, aki továbbra is ott tekergett a tó mélyén.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s