GUBANCOK

Egyszer volt hol nem volt, egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek összes érzelme lakott.
A Jókedv, a Szomorúság, a Tudás és mint minden más érzelem, a Szerelem is.

Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni.
Így hát az érzelmek fogták magukat, felszerelték a hajóikat és elhagyták a szigetet.
Csak a Szerelem akart az utolsó percig maradni.

Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a Szerelem végre segítséget kért.
A Gazdagság ment el egy luxushajóval.
A Szerelem megkérdezte:
– “Gazdagság, el tudnál engem vinni?”
– “Nem, én, nem tudlak elvinni. A hajóm tele van arannyal és ezüsttel.. Itt neked nincs helyed.”

Így hát megkérdezte a Szerelem a Büszkeséget, amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte.
– “Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?”
– “Szerelem, én sajnos nem tudlak elvinni, ” mondta a Büszkeség, “Itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat”

A Szerelem megkérdezte a Szomorúságot, aki elment mellette.
– “Szomorúság, el tudnál engem vinni?”
– “Oh, Szerelem, ” mondta a Szomorúság “én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül akarok maradni.”

A Jókedv is elment a Szerelem mellett, mert ő annyira jól érezte magát, hogy nem is halotta hogy a Szerelem hívja öt.

Hirtelen azt mondta egy hang:
– “Gyere kedves Szerelem, én elviszlek téged.”
Egy öreg beszélt. A Szerelem annyira hálás és boldog volt, hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor partra szálltak az öreg elment.

A Szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a Tudást:

– “Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem?”
-” Az Idő volt az.” mondta a Tudás.
– “Az Idő?” kérdezte a Szerelem. – “Miért segített nekem az Idő?”
A Tudás erre azt felelte: – “Mert csak az Idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a Szerelem…